Már nem szeretem

- Már nem szeretem. Négy éve szerettem, de ő itt hagyott egy szó nélkül. Azóta a hátam közepére sem kívánom!
- Sajnálom, hogy így történt.
- Nincs mit sajnálnod..Mit szólnál, ha végre meg néznénk azt a híres nevezetes vidámparkot?
- Rendben. - Mosolyodott el.

El indultunk. Eléggé messze van tőlünk a vidámpark így egyre sötétebb is lett. Az első nap volt a nyáron, amikor csak be volt borulva és nem esett. Már messziről látszottak a fények és láttam Shad szemében a kíváncsiságot és a csill
ogást.

Mikor oda értünk mindent be akartunk járni. Az elvarázsolt kastélytól kezdve a hatalmas óriáskerékig.
- Na hogy tetszik?
- Nagyon szép. Boldogabb lesz tőle az ember! Nagyon imádom!
- Örülök neki. Popcornt?
- Kérek! Bár nem tudom mi ez. De rettentően ízlik! Tudod most, hogy én sem tudom ki vagyok mindent meg ismerni eléggé furcsa. Reggel mikor a tükörbe néztem láttam a szemeim az arcom a hajam. Senkit nem látok még ilyen lila szemekkel..Szerinted betegség?
- Hahaha - nevettem fel - Dehogy is! Sőt, szerintem különleges vagy tőle. - Simogattam meg az arcát.
- Köszönöm.
- Szóval merre menjünk? Van errefelé valami jósnő is. Elvileg vicces dolgokat szokott jósolni..például, hogy egy majom meg fogja harapni a kis lábujjad. Szóval érted.
Nevettünk fel mind ketten.
- Hát akkor menjünk hozzá! - Mosolygott rám.
Egy nagy sátor előtt találtuk magunkat. Tele volt aggatva mindenféle dísztárggyal. Elég hátborzongató volt.
Be másztunk és sehol nem volt senki.
- Vajon merre lehet? - Kérdeztem. - Hahóóó! Van itt valaki?
- Máris gyermekem! Itt vagyok már itt vagyok! - Ekkor érdekes rekedtes fuldokló hangot adott ki a vén nő.-
- Elnézést valami baj van asszonyom? - Kérdeztem rémülten mégis magabiztosan. -
- Vidd el innen azt a lányt! A világ összes szenvedése ide gyűlt. Maga az ördög! Vidd innen! Vidd el! Boszorkány!
- Miről beszél maga? - Lépett közelebb Shad a nőhöz. - Talán tudja ki vagyok? Hiszen nem is lát! Maga vak!
- Érzem.. Az aurád tele van gyűlölettel és szenvedéssel csak a boszorkányoknak van ilyen aurája!
- Gyere Shad! Tűnjünk innen!
El kaptam a kezénél fogva és ki futottunk a sátorból. Mi lehetett ez? Miért mondta ezeket a banya? Valami lehet tényleg nem stimmel Shad-el? Különös volt.
- Aaron! El kell mondanom neked valamit.
- Tessék? - Néztem rá kérdően. -
- Tegnap éjjel mikor le mentél aludni és én fent maradtam rá jöttem valami nagyon furcsára.
- Hogy érted azt, hogy furcsára?
- Nézd, mozgatni tudom a tárgyakat..
- Mi? Ez komoly?
- Igen komoly..
- Gyere haza megyünk és ott mindent el mondasz!

Amint haza értünk fel rohantunk a szobámba és az ágyra ültünk.
- Szóval? - Kérdeztem.
- Figyelj..
Ekkor valami egészen furcsa világító fény tört elő a tenyeréből és emelkedni kezdett az álló lámpám..Teljesen le voltam döbbenve. Hogy csinálta? Ki lehet ő és miért van most itt velem?