Már nem szeretem

- Már nem szeretem. Négy éve szerettem, de ő itt hagyott egy szó nélkül. Azóta a hátam közepére sem kívánom!
- Sajnálom, hogy így történt.
- Nincs mit sajnálnod..Mit szólnál, ha végre meg néznénk azt a híres nevezetes vidámparkot?
- Rendben. - Mosolyodott el.

El indultunk. Eléggé messze van tőlünk a vidámpark így egyre sötétebb is lett. Az első nap volt a nyáron, amikor csak be volt borulva és nem esett. Már messziről látszottak a fények és láttam Shad szemében a kíváncsiságot és a csill
ogást.

Mikor oda értünk mindent be akartunk járni. Az elvarázsolt kastélytól kezdve a hatalmas óriáskerékig.
- Na hogy tetszik?
- Nagyon szép. Boldogabb lesz tőle az ember! Nagyon imádom!
- Örülök neki. Popcornt?
- Kérek! Bár nem tudom mi ez. De rettentően ízlik! Tudod most, hogy én sem tudom ki vagyok mindent meg ismerni eléggé furcsa. Reggel mikor a tükörbe néztem láttam a szemeim az arcom a hajam. Senkit nem látok még ilyen lila szemekkel..Szerinted betegség?
- Hahaha - nevettem fel - Dehogy is! Sőt, szerintem különleges vagy tőle. - Simogattam meg az arcát.
- Köszönöm.
- Szóval merre menjünk? Van errefelé valami jósnő is. Elvileg vicces dolgokat szokott jósolni..például, hogy egy majom meg fogja harapni a kis lábujjad. Szóval érted.
Nevettünk fel mind ketten.
- Hát akkor menjünk hozzá! - Mosolygott rám.
Egy nagy sátor előtt találtuk magunkat. Tele volt aggatva mindenféle dísztárggyal. Elég hátborzongató volt.
Be másztunk és sehol nem volt senki.
- Vajon merre lehet? - Kérdeztem. - Hahóóó! Van itt valaki?
- Máris gyermekem! Itt vagyok már itt vagyok! - Ekkor érdekes rekedtes fuldokló hangot adott ki a vén nő.-
- Elnézést valami baj van asszonyom? - Kérdeztem rémülten mégis magabiztosan. -
- Vidd el innen azt a lányt! A világ összes szenvedése ide gyűlt. Maga az ördög! Vidd innen! Vidd el! Boszorkány!
- Miről beszél maga? - Lépett közelebb Shad a nőhöz. - Talán tudja ki vagyok? Hiszen nem is lát! Maga vak!
- Érzem.. Az aurád tele van gyűlölettel és szenvedéssel csak a boszorkányoknak van ilyen aurája!
- Gyere Shad! Tűnjünk innen!
El kaptam a kezénél fogva és ki futottunk a sátorból. Mi lehetett ez? Miért mondta ezeket a banya? Valami lehet tényleg nem stimmel Shad-el? Különös volt.
- Aaron! El kell mondanom neked valamit.
- Tessék? - Néztem rá kérdően. -
- Tegnap éjjel mikor le mentél aludni és én fent maradtam rá jöttem valami nagyon furcsára.
- Hogy érted azt, hogy furcsára?
- Nézd, mozgatni tudom a tárgyakat..
- Mi? Ez komoly?
- Igen komoly..
- Gyere haza megyünk és ott mindent el mondasz!

Amint haza értünk fel rohantunk a szobámba és az ágyra ültünk.
- Szóval? - Kérdeztem.
- Figyelj..
Ekkor valami egészen furcsa világító fény tört elő a tenyeréből és emelkedni kezdett az álló lámpám..Teljesen le voltam döbbenve. Hogy csinálta? Ki lehet ő és miért van most itt velem?

Mintha örökké tartott volna..

Mintha örökké tartott volna ez a pillanat. De valahogy mégis ki kellet kuszálódnom ezek közül az érzések közül. Azt hiszem szeretem Shad-et, de alig ismerem. Mit mondhatnék neki? Lehet ez a csók semmit sem jelentett számára.
El engedtem szorításomból.
- Jézusom! Ne haragudj rám! - Mondtam.
- Aaron..én nem..
- Tudom, hogy te nem akartad ezt. Ne haragudj. Túl hamar léptem. Nem is ismerjük egymást és nem kellet volna ilyen hamar ekkora hülyeséget csinálnom! Kérlek pihend ki magad. Holnap majd elviszlek valahová. - Mondtam, majd kiléptem az ajtón.
Egyenesen lefelé mentem. Apám végre eléggé fáradtnak érezte magát ahhoz, hogy fel menjen a szobájába és nyugovóra térjen. Elfeküdtem a kanapén. Magamba merültem. Gyorsan álomba ringattam magam gondolataimmal.

Fel keltem és arra gondoltam amit tegnap este tettem. Jó ötlet volt, vagy sem? Nem tudom most mit tegyek. Fel kéne mennem hozzá, hogy megnézzem jól van-e. Gyerünk Aaron Hill légy bátor!
Nagy nehezen felmásztam a kanapéról és elindultam a szobám felé. Lassan be nyitottam. Még aludt. Legalábbis a szemei csukva voltak. Az ágy mellé léptem majd leültem rá. Mocorogni kezdett.
- Jó reggelt álomszuszék! Hova szeretnél menni ma?
- J-Jó reggelt.. Nem is tudom..
- Pizzázó? Gyros-os? Esetleg vidámpark?
- Vidámpark?
- Nem tudod mi a vidámpark?
- Nem!
- Akkor épp itt az ideje, hogy meg tudd. Öltözz fel és siess le. Addig rendelek reggelit.
Furcsa..Mintha mi sem történt volna tegnap este. Fel vettem a telefon kagylót és be pötyögtem a pizzéria számát. Rendeltem egy extra sajtos pizzát. Tíz perc múlva itt lesz..Még tíz perc. De mit is akarok? Egy lánynak fél óra sem elég, hogy elkészüljön.

Meg érkezett a pizza és Shad még sehol. Illetlenség lenne bele ennem, de baromi éhes vagyok és az illata is remek.
De szerencsémre nem kellet bele kezdenem egyedül mert Shad épp ekkor vonult le a lépcsőn.
Sötét haja összefogva. Ahhoz képest, hogy azt hittem nem ide valósi jó érzéke van
a ruhákhoz és még jól is állnak rajta. Csodás!
- Akkor, együnk! - Mondtam a témát elterelve.
- Rendben!
Hamar el fogyott a pizza és indulni készültünk éppen, mikor egy ismerős arc be toppant az ajtón és a nyakamba ugrott.
- Aaroooonkáááám! Szivecském!
- Linda? Te meg mit keresel itt?
- Mi az, hogy mit keresek itt? Hozzád jöttem te buta mackó!
- Szállj le rólam. Most!
- De mackó..Most mi bajod?
- Ide figyelj.. fogalmam sincs miért jöttél ide..Nekünk már rég semmi közünk egymáshoz és többé nem is lesz! Szóval kérlek menj el!
- Ugyan maci..nem gondolhatod komolyan. És ki ez a szende csajszi? Az új barátnőd? Máris le cseréltél?
- Négy éve itt hagytál engem. Mi ez a máris? És mi ez a nyomulás?
- Szóval ő a csajod?
- Ezt én egy szóval sem mondtam!
- Ki kosarazott? Szegénykém..Gyere a karjaimba majd én meg vigasztallak.
- Elég volt.
- Hé kis anyám. A pasimról vedd le a szemed, mert ha nem, nagyon meg bánod! Értve vagyok?
- Most tűnj el Linda amíg én ki nem raklak!
- Jól van már. Itt sem vagyok, de még látjuk egymást cicafiúm.
Már csak ő hiányzott. Miért pont most toppant be? Neki volt pofája ott hagyni akkor és most vissza jön..Pont mikor próbálok mindent rendbe hozni Shad és köztem. Legalább tízszer nehezebb lesz a dolgom..
- Aaron!?
- Tessék?
- Ő a barátnőd?
- Négy éve az volt, de faképnél hagyott. És most nem tudom mit keres itt.
- Szereted m..- Csuklott el a hangja.
- Tessék?
- Szereted még?

Miért nem közeledik?

* Ebben a részben Shad szemével nézzük a világot *


Miért nem közeledik? Hiszen érzem, hogy akar tőlem valamit..Miért nem kezdeményez. Istenem..de buta vagyok. Miért is kezdeményezne pont tőlem? Azt sem tudom, mi a vezeték nevem, vagy hogy hol lakom. Miért pont én érdekelném?
- Minden oké Shad?
- Igen, minden rendben. Ne haragudj, csak elkalandoztam.
Közelebb lépett hozzám. Nem tudtam mit tegyek. Mintha valami belülről felmelegítene és az egész arcom lángokban állna. Remélem nem látszik nagyon meg.
- Elpirultál?
- Mi? Dehogy is!
- Haha, hiszen látom!
- Ne nem..
Mit mondjak neki? Nem tudja egy szó sem elhagyni a szám.Ahogy közeledik hozzám és meg érint. De még nem is ismerem..Mit tegyek?
- Te remegsz! Valami baj van?
- Nem nincs semmi baj. -Ráztam a fejem.

Fel néztem az arcára. Barna szemei rám meredtek szinte csillogtak. Végig néztem az arcán és eltöltött a boldogság. Szinte nem is ismerem de mikor rám néz vagy megérint úgy érzem mintha az egész életemet mellette töltöttem volna.
Két kezemet átkulcsoltam a tarkóján, ő pedig a hátamat simogatta. Egyre közelebb hajolt hozzám és én sem tudtam türtőztetni magamon.
És megtörtént. Életem első és legjobb csókja. A szívem zakatolt mint egy vonat. Éreztem, hogy az ő szíve is gyorsabban ver. Azt hiszem szerelmes vagyok.

Ki vagyok én?

- Ki vagyok én? Erre vagy kíváncsi?
- Pontosabban, igen.
- Ne haragudj Aaron, de én sem tudom. - Nézett rám könnybe lábadt szemekkel. -
- Héé, ne sírj kérlek! Feküdj le és pihend ki magad. Rendben?
- Igen. - Mondta szipogva.
Lassú és halk léptekkel ki mentem a szobámból. Le mentem a földszintre a kanapéra vetődtem és be kapcsoltam a TV-t, hátha megy benne valami értelmes műsor. Híradó, box, foci, horror. Hmm..maradjunk a horrornál. A film épp most kezdődött. Az eleje elég unalmas volt, viszont a tizedik percben már én is kezdtem kicsit parázni. Pedig bírom az ilyen filmeket. Kintről hangos zajokat hallottam, gondoltam apám jött haza, és nem kell kinéznem mert mindjárt bejön.
Ahogy gondoltam..Két perccel később apám lépett be az ajtón, maga után becsukva azt.
- Te mit keresel itt?
- TV-zek amint látod..
- Mit nézel?
- Valami horrort.
Ekkor apám le vette a cipőjét és belépett a konyhába. Egyből a konyhába vezette útja, ott pedig rögtön a hűtőben lévő sörös rekeszhez. Ki emelt egy sört és az öngyújtójával kinyitotta. Vissza botorkált a nappaliba le ült a kanapéra és kezébe vette a távirányítót. Egy gomb lenyomásával máris átkapcsolt a box-ra. Nem nagyon kedveltem az ilyesféle küzdősportokat.
- Én még néztem azt a filmet.
- Jól mondod, csak nézted! - Förmedt rám.
- Kösz.
- Ha valami nem tetszik fel lehet húzni a szobádba.
- Nem megyek fel.
- MOST!
- Jó..Rendben.
Most mit mondjak fent Shadnek? Bocs, de apám be zavart a szobámba és nem tudom hol aludjak? Lassan be nyitok a szobámba. Shad az ágyon ül és amint be lépek mosolyogva rám néz.
- Szia. Be jöhetek?
- Aaron! Ne viccelj ez a te szobád.
Be mentem a szobámba ahol ott ült ő. Aki alig ismerek de mégis van benne valami, ami megfogott. Le dőltem az ágyamba és a plafont néztem. Éreztem, hogy ő is a hátára borul és le csúszik mellém a plafont bámulni.
- Mi lesz velem Aaron?
- Mire gondolsz?
- Nem maradhatok itt örökké! Valahogy ki kell derítenünk ki vagyok és miért vagyok most itt. Nem lehet puszta véletlen.
- Fogalmam sincs. De azt tudom, hogy ameddig akarsz itt maradsz. A szoba csak az enyém. Apámnak a szobámhoz semmi köze. Azzal élek itt akivel akarok.
- Éltél már mással is együtt?
- Ezt hogy érted? - Néztem rá zavarodottan.
- Hát, hogy volt már másik ember akivel meg osztottad a szobád?
- Még nem volt. -Pirultam el.
- Megtiszteltetés, hogy én vagyok az első.
Felnevettünk mind ketten. Éreztem, hogy felém fordul és egyre közelebb bújik hozzám. A mellkasomra feküdt és az ablakot nézte. Most mit tegyek? Tegyem a vállára a kezem? Vagy maradjon a fejem alatt?
- Nyugodtan.
- Mi nyugodtan? - Kérdeztem meglepetten.
- Ölelj át.
Rettenetesen zavarba jöttem. De őszintén tetszett a helyzet. Egy gyönyörű lány mellet feküdtem az ágyamban. Ő a mellkasomon pihen és szinte érzem a leheletét a testemen. Bele borzongtam. Lassan megöleltem és álomba merültünk mind ketten.

Reggel amint felkeltem az első dolgom az volt, hogy oldalra nézzek nem álmodtam-e a tegnapi napot. Az ágy mellettem üres volt, de látszott hogy feküdt benne valaki. Az ágyat sőt az egész szobát az ő illata töltötte be. Na de hol lehet ő? Fel kászálódtam az ágyamból és körbe néztem. Lassan felálltam és az ablak felé indultam. Esik. Korán reggel megint olyan sötét van, mintha már a nap lefelé tartana. Gyorsan ki mentem a szobámból megkeresni Shadet.
- Shad!? Hol vagy?
Végig mentem a folyosón le a lépcsőkön és lent találtam meg, az udvarunkra néző ablakban.
- Ne haragudj, hogy csak úgy ott hagytalak.
- Semmi baj. Mit nézel?
- Azt a fa házikót azon a nagy fán. Az a tiéd?
- Az enyém volt kiskoromban. De már rég óta nem használom.
- Értem. Kár, pedig nagyon szép. - Mosolygott rám szélesen.
Bele merültem a szemeibe. Mintha egy álmot kémlelnék. Egy felhőkkel teli álmot.
- Shad!
- Tessék?
- Gondolom szeretnél ruhákat.
- Persze hogy szeretnék! De nekem nincs pénzem rájuk!
- Az nem baj. Várj itt 5 percet!
- Siess kérlek!
- Sietek!
Ezzel felkaptam a bőr dzsekimet és ki rohantam az ajtón egyenesen át a szomszédba. És kértem pár ruhát a szomszéd varrónőtől. Eléggé extrém cuccokat dobott össze. Bele gyömöszöltem őket egy szatyorba és már futottam is vissza hozzá.
- Meg is érkeztem.
- Ideje volt. Mit hoztál?
- Ruhákat! Próbálgasd! Remélem jók!
- Aaron..Ezek gyönyörűek. Köszönöm! -Ugrott a nyakamba.
A szívem óriásit dobbant. És alig kaptam levegőt.
- Se..semmiség. -Nyögtem ki.
Fel öltözött és csodásan festett.
Csak néztem őt ahogyan kémleli a külvilágot és szívem valahogy egyre furcsább ritmusokat dobolt neki.

Ki is ő?

Ki is ő, ez az ismeretlen lány akivel épp hazafelé tartok!? Valahogy furcsa érzést tölt el bennem a jelenléte. Nem ismerem, mégsem félek tőle.

Az eső egyre jobban zuhog és a lépteink is meg kétszereződnek. Már látom a háztetőnket,nem vagyunk messze az otthontól. Nem nagy durranás. Ki szürkült feketés tető és szürke falak. Semmi extra. Bár, lehet egy normális ember szemében ez furcsa lehet, hogy semmi szín és semmi élet jel nincs a házban, de nekem és apámnak ez a kis ház pont megfelelt.
Ahogy belépek az ajtón megcsap a cigaretta füst. Rá nézek a lányra, aki még mindig üres tekintetével sétál mellettem..
- Az emeleten van a fürdő. Felkísérlek és ott nyugodtan lezuhanyozhatsz. Rendben? - Közben sietve lépkedtem felfelé a lépcsőkön.
- Rendben..De, nem hoztam magammal tiszta ruhát.
- Ne aggódj amíg zuhanyzol keresek neked valamit. - Álltam meg az ajtóban.
- Köszönöm. - Szólt halkan és be zárta előttem a fürdő ajtót.
- Törölközőt találsz a zuhanyzó mellet! Egyébként Aaron vagyok!..- Kiáltottam utána.
- Aaron!?
- Tessék?
- Hogy kell használni ezt?
- Mit?
- A "zuhanyzót", ahogy te hívtad?
A zuhanyzót? Hogy kell használni a zuhanyzót? Nem tudja? Hiszen, minden normális ember tudja, hogy kell használni a zuhanyzót. Az utolsó, aki nem tudta Lecia nénikém volt és ő is mindig cefre szagot árasztott magából..nem beszélve a többi szagról amivel keveredett. De ez a lány..neki kellemes illata volt. Ahogyan a víz a bőrére cseppent, halvány rózsa és liliom illatát éreztem. Édesanyám kedvenc virágainak illatát. Furcsa..
- Aaron?
- Tessék?
- Meg mutatnád, hogyan kell?
- Persze. - Be nyitottam a fürdőbe és el indultam a kád felé. - Remélem nem baj, ha inkább fürdővizet engedek. Egyébként téged hogy hívnak?
- Shadalyne a nevem és nem baj.
- Szóval Shadalyne.. Szólíthatlak Shad-nek?
- Ahogy szeretnéd Aaron. - Mosolyodott el. - Shad..ez tetszik.
Miután meg engedtem neki a vizet magára hagytam és elindultam a szobám felé. Ahogy be nyitottam a földre le dobált ruhákat pillantottam meg. Még sem hozhatom be ide, mikor ekkora kupi van. Gyorsan össze takarítottam már amennyire lehet. Elővettem a legkisebb pólómat és egy régi nadrágomat..Remélem jó lesz rá.

Lassan a fürdő felé vettem az irányt, be nyitottam egy kicsi résnyire és odaadtam a ruhákat. A kellemes rózsa illat megcsapta az arcomat és melegséggel töltött el. Ki nyitotta az ajtót és ki lépett a fürdőből. A pólóm kicsit nagy volt rá, de mégis tökéletesen állt rajta. Elbűvölő volt. Be kísértem a szobámba és leültettem az ágyra.
- Tudnál várni öt percet míg én is lezuhanyozok?
- Persze. - Mosolyodott el.-
Ki rohantam a szobámból és a fürdő felé vettem az irányt. Amint be értem éreztem a kellemes illatot. Gyorsan le zuhanyoztam és elindultam vissza a szobámba.

Mikor be nyitottam ő az ablakban állt, háttal nekem. Gyönyörű haját felkapta a hideg levegő, ami befelé áramlott. Hátra fordult és mosolygott. El indult felém. Lassan elém állt, úgy egy fejjel alacsonyabb lehetett mint én. Az arca még mindig hó fehér volt a keze pedig még mindig hideg. Éreztem mikor hozzáért a karomhoz.
- Gyere feküdj le és melegedj meg.
Míg én bezártam az ablakot, addig ő befeküdt az ágyamba. Közelebb mentem és le ültem az ágy szélére. Be takartam a nyakáig, hogy ideje sem legyen fázni.
- Szóval kedves Shad, hogy kerültél ide Park Riverbe?
Hangosan sóhajtott és szóra nyitotta a száját...

Aaron Hill vagyok.

Aaron Hill vagyok. Egyszerű közép iskolás diák, akit mindig mindenki szívat és piszkál. Hozzászoktam.
Az apámmal élek William Hill-el,akivel nem épp fényes a kapcsolatom. A húgom és édesanyám négy éve meghaltak egy autóbalesetben. Apám ekkor úgy érezte valahogy el kell feledtetnie magával, de leginkább velem ezt a tragédiát és úgy döntött, elköltözünk. Így most itt vagyunk Park Riverben. Neki be jött, nekem nem igazán. Inkább maradtam volna a barátaim között akik nem idegesítenek szarrá. Május van. Végre vége a 9 hónapig tartó rémálomnak.

-Aaron fel kéne kelned! - Lépett be az ajtón az apám.
-Ez a nyár első napja és te máris felkeltesz?
-El kell ma jönnöd velem dolgozni. Tíz perced van rá, hogy elkészülj ha nem el takarodhatsz a házamból!- Rontott be.
-Jó értettem.
Még, hogy: "ha nem eltakarodhatsz a házamból!". Ez lenne a legjobb megoldás. Bár lennék már 18 éves, de sajnos addig még van egy évem. Gyorsan felöltözöm a munkás ruhámba és felveszem azt a cipőmet amit még anyutól kaptam. Csoda,hogy még jó rám.
- Kész vagy már? -Ordítja lentről apám.
- Megyek.
Beültünk az autóba és elindultunk apám munkahelye felé. Hajnali 3 volt, de már most látszott hogy ma nem igen fog sütni a nap. Villámok cikáztak az égen és dörgések kísértek végig minket az úton.

Dél lett mire végeztem, viszont apámnak még maradnia kellet. Végül is nem nagy baj, ha egy kicsit meg ázom, miközben hazafelé sétálok. Otthon úgyis le kell zuhanyoznom. Végre be értem a városba, viszont mi a túloldalán lakunk, szóval még sétálhatok egy ideig. El eredt az eső az utcáról eltűntek az emberek és olyan sötét van, mintha már esteledne. Meg álltam az egyetlen közlekedési lámpánál ami a városban volt. Ez is mindig ilyenkor vált pirosra. Kémleltem a túl oldalt,  hátha találkozik a tekintetem valamelyik nagyon jó "barátommal", de sehol senki. Tovább sétáltam és kicsit elmerültem a gondolataimban, mikor lépteket halottam. Fel eszméltem gondolataimból és egy sötét hosszú kabátos embert láttam a túloldalt. Látszólag nem ide valósi. Eléggé elveszettnek tűnt, kicsit tartottam tőle, mert az arcát eltakarta a fején lévő csukja, de gondoltam megszólítom.
- Hé, ne segítsek? - Kiáltottam.
Lassan felém fordult és a szél lefújta róla a csukját. Sosem láttam még hozzá foghatót. Hosszú éj sötét haja volt, hófehér bőre szinte világított ki közüle. Arcáról semmi érzelem nem tükröződött. Nem szólt semmit, csak állt és nézett.
- Esetleg eltévedtél? -Kérdeztem kicsit félénken.
Ekkor elindult felém. Furcsa volt, mintha nem önmaga lenne. Lassan lépked és szemeivel csak engem kémlel. Hirtelen hangos motor zaját hallom jobb oldalról. Egy kamion közeledett felénk, nagy gyorsasággal. Amint látom a sofőr ügyet sem vet rá, hogy a titokzatos lány az aszfalt közepén lépked oda hozzám. Valamit tennem kell, hiszen mindjárt elüti. Nem akarok még egy baleset szem és fül tanúja lenni. NEM. Rohanni kezdtem felé, ahogy csak bírtam. A kamion már csak pár méterre volt tőle. Gyorsítottam és sikerült idejében elrántanom egy határozott ugrással a kamion elől. Kifújtam magam.. Észre sem vettem,hogy közben ő alattam fekszik és engem néz, szomorúan. A két szeme lilán fénylett felém erőt és megnyugvást sugározva. Elpirultam, majd gyorsan leszálltam róla és felsegítettem. Még mindig aggódtam érte.
-Megőrültél? Meg akartad ölni magad? - Förmedtem rá.
-N..ne haragudj kérlek..- Mondta zavartan és félénken.
-Te ne haragudj,hogy így rád kiáltottam..
Megrázta a fejét. Még mindig szorította a karom. A ruhámon át éreztem, hogy milyen hideg a bőre, akárcsak mint maga az eső, ami ekkorra már zuhogott.
-Gyere, haza jössz velem és rendbe hozunk. Nem fázol? Rettenetesen hideg a kezed.-Mondtam.
Nem szólt hozzám, csak bólintott és megmarkolta a kezem. Hazaviszem hozzánk az első lányt aki megfogta a kezem önszántából..